A fiam járni tudásával gyakorlatilag egyidőben érlelődött meg bennünk mégjobban a gondolat, hogy menni kéne a belváros fojtogató levegőjéből, menekülni vissza a természetbe, kertbe, tiszta levegőbe.

Szerelmetes Pilisünkre, azon belül Pilisszentkeresztre esett először a választásunk. A technikai kivitelezése valószínűleg sokak számára ismerős lehet: interneten böngésztük az ingatlanirodás oldalakat, majd magunk kerestük meg a kislélelkszámú település utcácskáin a házikót. Az első alkalommal estünk azonnali és csillapíthatatlan szerelembe, hónapokon át folyó alkudozások, árengedmény (28 millió Ft), hogy végül a finisben bukjon ki egy statikus felmérésekor, hogy a házikó az alapvető építési szabályoknak (sem) felel meg. Gyakorlatilag nincs szigetelése, az álmainkban pár év múlva beépíthető tetőteret azonnali hatállyal be kellene építeni, különben a téli hónapokban bárhogyan is fűtenénk 17 C fok fölé nem nagyon tudnánk bűvölni a fokmérőt. (Képek még a ház belsejéről itt)